KirályTigris(Panzerkampfwagen VI B)

Típus	nehéz harckocsi
Fejlesztő ország	Harmadik Birodalom
Gyártó	Henschel
Gyártási darabszám	493
Háborús részvétel	második világháború

problémák

Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	Torony: 185/82/82 mm Páncéltest:150/82/82 mm Felső részek: 25 mm
Elsődleges fegyverzet	8,8 cm KwK 43 L/71 űrmérethosszal
Másodlagos fegyverzet	2-3 db 7,92 mm MG34

Általános tulajdonságok
Személyzet	5
Hosszúság	7,62 (lövegcsővel 10,28) m
Szélesség	3,755 m
Magasság	3,09 m
Tömeg	68,5 tonna (Porsche toronnyal) 69,8 tonna (Henschel toronnyal)

Műszaki adatok
Motor	V-12 Maybach HL 230 P30
Teljesítmény	700 lóerős benzinmotor (515 kW)
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	37 km/h
Fajlagos teljesítmény	10 LE/t
Hatótávolság	170 km

A Tigris II gyártás

Dátum	1943 nov.	1943 dec.	1944 jan.	1944 febr.	1944 márc.	1944 ápr.	1944 máj.	1944 jún.	1944 júl.	1944 aug.	1944 szept.	1944 okt.	1944 nov.	1944 dec.	1945 jan.	1945 febr.	1945 márc.	össz.
Gyártott példány- szám (db)	1	0	5	5	6	6	15	32	45	94	63	26	26	56	40	42	30	492

Mechanikai problémák

Lábléc szö

Tűzerő[szerkesztés]

A Tigris II-t a második világháború egyik legerősebb páncéltörő fegyverével, a 8,8 cm-es KwK 43 L/71 löveggel szerelték fel, amely valamennyi amerikai, brit és szovjet harckocsit képes volt megsemmisíteni 1000–2000 méter távolságból. A cső hosszúsága elérte az 6248 mm-t, így a lövedék több ideig állt kölcsönhatásban a lőporgázzal, ez magasabb torkolati sebességet és jobb páncéltörő képességet biztosított. A harckocsi összesen 86 darab lőszert vihetett magával, ebből 22 a lövegtorony hátuljában, további 48 pedig a törzs belső oldala mentén került elhelyezésre.

**A 88 mm-es KwK 43 L/71 típusú harckocsi löveghez használt lőszerek**
Név	Típus	Tömeg	Kezdősebesség	100 m	500 m	1000 m	1500 m	2000 m
PzGr.39	szélsapkás páncéltörő gránát	10,2 kg	1000 m/s	202 mm	185 mm	165 mm	148 mm	132 mm
PzGr.40	keményfémmagvas páncéltörő gránát	7,3 kg	1130 m/s	237 mm	217 mm	193 mm	170 mm	152 mm
HI.Gr.39	kumulatív páncéltörő gránát	10 kg	880 m/s	90 mm	90 mm	90 mm	n/a	n/a
HE	robbanógránát	7,14 kg	840 m/s	n/a	n/a	n/a	n/a	n/a
Gr.39 HL	repeszgránát	7,65 kg	600 m/s	n/a	n/a	n/a	n/a	n/a

Az adatok 30°-os becsapódási szög esetén érvényesek. Harcászati körülmények között a páncéltörő lövedékek többsége ennél gyengébb teljesítményt nyújt, hiszen a becsapódási szögek is eltérnek a teszteken idealizált körülményektől.

Puszta tűzerő alapján a Királytigris akár 3500 m-es távolságból is meg tudta semmisíteni a Churchill, T-34/85, Cromwell illetve Sherman harckocsikat, ám az alacsonyabb találati valószínűségből adódóan ehhez legalább négy-öt lőszer felhasználására volt szükség. Takarékossági okokból ezért a legénység általában megvárta, míg az ellenséges harcjármű 2000 m-es távolságon belülre ér, így egy-két lövéssel is könnyedén elpusztíthatták az ellenséges páncélost, amely még abból a távolságból sem vehette fel a küzdelmet vele. Akadtak azonban olyan páncélos ászok, akik nem követték ezt a gyakorlatot, és nagyobb távolságból is kielégitő találati arányt értek el.

PzGr. 39/43

Mozgékonyság[szerkesztés]

A Tigris II mozgatásáról ugyanaz a 700 lóerő teljesítményű Maybach HL 230 P30 típusú benzinmotor gondoskodott, amely a Párduc harckocsit is mozgásra bírta, ez azonban nehezen tudott megbirkózni a 70 tonnás monstrum hatalmas tömegével. 10 LE/t fajlagos teljesítményének köszönhetően országúton maximum 38 km/h, míg terepen 17 km/h sebességgel tudott haladni. Az erőátviteli rendszer részét képezte a Maybach OLVAR EG 40 12 16 B típusú sebességváltó is, amelyet a Henschel új L 801-es kormányműrendszere egészített ki, ez lehetővé tette, hogy a nehézharckocsi a tengelye körül is meg tudjon fordulni. Hasonlóan a Tigris I-es harckocsihoz, a Királytigris felfüggesztése is átlapolt futógörgőkből állt, a krónikus kaucsukhiány miatt azonban elálltak a gumibevonatú futógörgők alkalmazásától, ezeket rugalmas acélból készült abroncsokkal igyekeztek kiváltani. Mivel a harckocsi túl széles volt ahhoz, hogy hagyományos német vasúti platókocsin lehessen szállítani, ezért a konstruktőrök kétfajta lánctalpváltozat rendszeresítése mellett döntöttek. Az első típus 660 mm széles volt, ezt a harckocsi szállítása során szerelték fel, egyéb esetben pedig a hagyományos 800 mm-es szélességű lánctalpakat használták.

A Tigris II harckocsik hatalmas össztömegüknek köszönhetően a legtöbb Kelet- és Nyugat-európai hídon nem kelhettek át, ezért előre megtervezett útvonalakon kellett haladniuk, ami jelentős harcászati hátrányt jelentett. Emellett a típus hajlamos volt a műszaki meghibásodásokra. A motor egyszerűen túl gyenge volt ahhoz hogy megfelelő menettulajdonságot biztosítson a német páncélosszörnyeteg számára. Ráadásul az ötvözőanyagok hiánya miatt az alkatrészek minősége 1944 és 1945 között sokat romlott ami műszaki hibákhoz vezetett.

Páncélzat[szerkesztés]

Német Königstiger Budapesten, 1944 októberében

A Királytigris volt a második világháborús német harckocsifejlesztés csúcspontja, és akárcsak elődje, a Panther, rendelkezett a modern harckocsik minden lényeges tulajdonságával. Fontos újítás volt a döntött páncél, amelyet korábban a szovjet T–34-esnél sikerrel alkalmaztak. Ez hatékonyabb védelmet nyújtott a becsapódó lövedékek ellen, mint a PzKpfw IV, vagy a Tiger I esetében használt függőleges változat.

A Tigris II páncélzata papíron nagyon erős volt, ám a valóságban itt is közrejátszott a nyersanyaghiány. Megfelelő ötvözőanyagok híján ugyanis a páncélzat törékenyebbé vált, különösen a hegesztési varratok mentén. Ennek ellenére 150 és 180 mm vastag homlokpáncélját a legtöbb ellenséges páncélos képtelen volt átlőni, viszont oldal- és farpáncélzatát az 1944-ben rendszeresített szövetséges harckocsik (például Sherman Firefly, M26 Pershing, ISZ–2), páncélvadászok ( M18 Hellcat, M36 Jackson, SZU–100) és páncéltörő ágyúk át tudták törni. Repülőgépfedélzeti fegyverekkel és bombákkal, továbbá tüzérségi tűzzel szintén elpusztítható volt, mégis a legtöbb járművet a hajtáslánc túlterheltségéből adódó szinte folyamatos műszaki meghibásodások miatt kellett felrobbantva hátrahagynia a kezelőszemélyzetnek.

Királytigris a harcokban[szerkesztés]

A Tigris II megérdemelt hírnévre tett szert a harcmezőn, amelyet nagyerejű páncéltörő lövegének és erős védőpáncélzatának köszönhetett, mivel azonban csak a háború utolsó előtti évében és csak kis mennyiségben rendszeresítették, jelentősége a harcokban csekély maradt.

Az Ardenneki offenzíva

↑

Honlapkészítés ingyen - iwk.hu